Kiemelt Pagátról

29. születésnapját ünnepli a Pagát

Szerző: 2020-01-15 No Comments

Ma, január 24-én 29. születésnapját ünnepli a Pagát; már gombócból is sok, ahogy mondani szokták. A Pagát nem csupán egy sikeres vállalakozás: dolgozói összetartanak, akár évtizedeken keresztül is szívvel-lélekkel vesznek részt a cég mindennapjaiban. Nehéz összefoglalni egy ilyen hosszú időszakot, de összeszedtünk néhány emlékezetes fényképet és történetet – ebben segített nekünk Házi László, aki végigkísérte az elmúlt 29 évet.

Mesélj, hogy kerültél a céghez?

Teljesen véletlenül a Nagycsarnoknál összefutottunk Anitával, Bácsi Péter feleségével és meghívott egy kávéra. Ez a véletlen gyakorlatilag teljesen megváltoztatta az életemet. Mesélte, hogy épp egy vállalkozásba kezdtek és mivel nekem pont akkor szűnt meg a munkahelyem, szívesen mentem. Az első években raklapemelő békákat szereltünk. Izgalmas idők voltak, például az egyik első munkaautónk – ha jól emlékszem a kubai nagyköveté – egy VW Passat kombi volt. Azt hitték, motorhibás, közben egy gyors alkatrészcsere után már semmi baja nem volt, emiatt nagyon olcsón jutottunk hozzá. Jó pár raklapemelő béka belefért, azzal szállítottunk.
A másik üzletág, amiben dolgoztunk, az akkor még húzóágnak számított információs adatbázis, egy éjjel-nappali céges tudakozó volt. Diszpécserekkel dolgoztunk, de sokszor én is beszálltam. Azt de nem szerettem! Én mindig is inkább tevékeny, mozgékony típus voltam, azóta is szeretek kint dolgozni, csak a nagy meleg és hideg visel meg. De ez már a korral is jár, gondolom.

Házi László, háttérben Bácsi Péterrel
1997.-ben Pagát Karácsony az Etelén

Akkor még a belvárosban dolgoztatok?


Igen, az első időkben a Váci utcában, majd az Illatos úti lakótelepen béreltünk egy lakást. Majd következett az Etele út és a Bazsarózsa utca, onnan költözött a Pagát ide, az Újszász utcába. A bázis azonban mindig is Péter szüleinél volt. Bár mindannyiunk családja segített, Péter szülei teljes vállszélességgel álltak mögöttünk. Anyukája főzött ránk, édesapja a műhelyi munkákban segített és mivel szigorú volt, a rendet mindig megkövetelte tőlünk. Ica néni annyit főzött ránk! Volt, hogy megettem véletlenül a másnapi ebédet is, de a kutyának előkészített pulyka rizzsel is elfogyott.
Rendszeresen éjfélig dolgoztunk, utána pedig jött a buli: sokszor reggelig rexeztünk, vagy a Diggerrel játszottunk. Repült az idő, rengeteget beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Egyszer elindultunk az éjszakázásból autóval, Petinek furcsa volt, hogy nem működik a közvilágítás. Akkor szóltam neki, hogy esetleg vegye le a napszemüveget. Mindjárt más volt a helyzet!
Az nagy sztori volt, amikor Péter egy 5 literes bugyikék festékes vödröt rúgott fel. Hígítóval mostunk fel aznap, nem győztünk kijárni levegőzni közben.

Kik azok a régi csapattagok, akik még a mai napig a cégnél vannak?

Csák Péter, aki jelenleg már az ügyvezető igazgatónk, Barlai Olivér és Kocsis Péter szintén szerelők, mint én. De vannak még itt többen, akik 20-25 éve itt dolgoznak. Az évek során több mindenbe belekóstoltunk mindannyian, én is voltam szervizvezető is, de inkább maradtam szerelőnek.

Nyári pagátos csapatépítés
2005: karácsonyi karaoke buli

Hogyan emlékszel vissza az elmúlt 29 évre? Még mindig itt vagy, ez sokat elárul.


Igen, nem véletlenül maradtam; szeretem a csapatot és a munkámat is. Lépésről lépésre építettünk fel mindent, itt, az Újszászban is kézzel törtük fel az aknát. Régebben persze más volt, amikor még kicsi volt a cég; közösen jártunk ki ebédelni, akkor zajlottak a nagy beszélgetések munkáról vagy másról.

Kik hiányoznak a csapatból?

Péter édesapja mindenképpen. Összetartott minket. Szőcs József kollégánk, aki az első lakatos volt a cégnél. Máig sem tudom, mi történt vele pontosan. Lázas volt munka közben, kórházba került és nem ment többé haza. A szerelők közül Kalina László, aki még nagyon hiányzik.
2014-es csapatépítés: kosztümkészítés a fenntarthatóság jegyében
Hogy mi miket emelünk…

Mit érzel, ha eszedbe jut az elmúlt 29 év?


Ezen gondolkodtam pont; ezalatt a 29 év alatt sikerült felépítenem az életemet. Sokat köszönhetek a Pagátnak, mert hiába tartom magam tehetségesnek, a Pagát nélkül egyáltalán nem biztos, hogy ott tartanék, ahol most vagyok.
Hogyan tekintesz a jövőre?
Remélem, sikerül a továbbiakban is folytatni a közös munkát. Lassan vissza kell venni a tempóból, de amíg bírom, csinálom, ez nem kérdés.