Ma, január 24-én 29. születésnapját ünnepli a Pagát; már gombócból is sok, ahogy mondani szokták. A Pagát nem csupán egy sikeres vállalakozás: dolgozói összetartanak, akár évtizedeken keresztül is szívvel-lélekkel vesznek részt a cég mindennapjaiban. Nehéz összefoglalni egy ilyen hosszú időszakot, de összeszedtünk néhány emlékezetes fényképet és történetet – ebben segített nekünk Házi László, aki végigkísérte az elmúlt 29 évet.
Teljesen véletlenül a Nagycsarnoknál összefutottunk Anitával, Bácsi Péter feleségével és meghívott egy kávéra. Ez a véletlen gyakorlatilag teljesen megváltoztatta az életemet. Mesélte, hogy épp egy vállalkozásba kezdtek és mivel nekem pont akkor szűnt meg a munkahelyem, szívesen mentem. Az első években raklapemelő békákat szereltünk. Izgalmas idők voltak, például az egyik első munkaautónk – ha jól emlékszem a kubai nagyköveté – egy VW Passat kombi volt. Azt hitték, motorhibás, közben egy gyors alkatrészcsere után már semmi baja nem volt, emiatt nagyon olcsón jutottunk hozzá. Jó pár raklapemelő béka belefért, azzal szállítottunk.
A másik üzletág, amiben dolgoztunk, az akkor még húzóágnak számított információs adatbázis, egy éjjel-nappali céges tudakozó volt. Diszpécserekkel dolgoztunk, de sokszor én is beszálltam. Azt de nem szerettem! Én mindig is inkább tevékeny, mozgékony típus voltam, azóta is szeretek kint dolgozni, csak a nagy meleg és hideg visel meg. De ez már a korral is jár, gondolom.
Akkor még a belvárosban dolgoztatok?
Igen, az első időkben a Váci utcában, majd az Illatos úti lakótelepen béreltünk egy lakást. Majd következett az Etele út és a Bazsarózsa utca, onnan költözött a Pagát ide, az Újszász utcába. A bázis azonban mindig is Péter szüleinél volt. Bár mindannyiunk családja segített, Péter szülei teljes vállszélességgel álltak mögöttünk. Anyukája főzött ránk, édesapja a műhelyi munkákban segített és mivel szigorú volt, a rendet mindig megkövetelte tőlünk. Ica néni annyit főzött ránk! Volt, hogy megettem véletlenül a másnapi ebédet is, de a kutyának előkészített pulyka rizzsel is elfogyott.
Rendszeresen éjfélig dolgoztunk, utána pedig jött a buli: sokszor reggelig rexeztünk, vagy a Diggerrel játszottunk. Repült az idő, rengeteget beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Egyszer elindultunk az éjszakázásból autóval, Petinek furcsa volt, hogy nem működik a közvilágítás. Akkor szóltam neki, hogy esetleg vegye le a napszemüveget. Mindjárt más volt a helyzet!
Az nagy sztori volt, amikor Péter egy 5 literes bugyikék festékes vödröt rúgott fel. Hígítóval mostunk fel aznap, nem győztünk kijárni levegőzni közben.
Hogyan emlékszel vissza az elmúlt 29 évre? Még mindig itt vagy, ez sokat elárul.
Igen, nem véletlenül maradtam; szeretem a csapatot és a munkámat is. Lépésről lépésre építettünk fel mindent, itt, az Újszászban is kézzel törtük fel az aknát. Régebben persze más volt, amikor még kicsi volt a cég; közösen jártunk ki ebédelni, akkor zajlottak a nagy beszélgetések munkáról vagy másról.
Mit érzel, ha eszedbe jut az elmúlt 29 év?
Ezen gondolkodtam pont; ezalatt a 29 év alatt sikerült felépítenem az életemet. Sokat köszönhetek a Pagátnak, mert hiába tartom magam tehetségesnek, a Pagát nélkül egyáltalán nem biztos, hogy ott tartanék, ahol most vagyok.
Hogyan tekintesz a jövőre?
Remélem, sikerül a továbbiakban is folytatni a közös munkát. Lassan vissza kell venni a tempóból, de amíg bírom, csinálom, ez nem kérdés.
